DE MI IS AZ A FENNTARTHATÓ DIVAT? - fast fashion és slow fashion
Ha szeretnél átfogó képet kapni arról, mi is az a fenntartható divat, akkor segítek tisztázni pár alapvető fogalmat, amelyekkel biztosan találkozol a tudatosság felé vezető utadon! Az első részben kezdjük az oly sokszor emlegetett ’fast fashion’ és ’slow fashion’-nel!
A fast fashion kifejezés az angol fast food szókapcsolatból ered. Erről eszünkbe jut a hamburger, na meg az, hogy gyors, olcsó, és - tisztelet a kézműves kivételeknek -, ’junk’, azaz szemét.
Mindez a divatra lefordítva annyit jelent, hogy a fast fashion márkák a gyors és sokszor nem megfelelő gyártási körülmények miatt minőségileg nehezen tudják felvenni a versenyt a slow fashion ruhákkal. Ezeket a darabokat legtöbbször ázsiai országokban varratják. Az alkalmazottakat jellemzően rémes körülmények között, fillérekért dolgoztatják. Ezért tudják olyan olcsón adni az elkészült ruhákat is.
Jellemzően silány minőségű anyagokat használnak, amelyek pár mosás után elveszítik a színüket, formájukat, a varrás mentén elszakadnak. Persze vannak kivételek, az én szekrényemben is lóg egy 8 éves H&M szoknya, vagy egy 6 éves ZARA pulcsi, amelyek a mai napig tökéletesek.
Mindenesetre logikus, hogy a fast fashion brandek a gyakran rosszabb minőséggel arra késztetik a fogyasztóikat, hogy amint megunták, dobják ki ezeket a darabokat, és vásároljanak az újabb ruhákból, amelyek szinte hetente kerülnek ki a boltok polcaira. A fast fashion márkáknál már rég nem beszélhetünk őszi/téli és tavaszi/nyári kollekcióról, csak egy véget nem érő, folyamatos traktáról. A cél az, hogy vásároljunk sokszor, és költsünk észrevétlenül sokat! Hisz hiába kerül csupán pár ezer forintba egy ruha, ha hetente veszünk egy újat, akkor az év végén sok hiányzik majd a pénztárcánkból.
Ha rendszeresen elsétálunk egy-egy fast fashion üzlet előtt, akkor láthatjuk, hogy a kirakat folyamatosan változik. Ezzel is arra csábítják az arra járókat, hogy ugorjanak be egy új darabért, ami lehet, hogy épp csak annyiba kerül, mint egy hamburger menü a közeli McDonalds-ban. Fast food, fast fashion... Az egyik ilyen márka óriásplakátja is erre buzdítja a vásárlókat: lehet, hogy csak a kutyádnak akartál venni egy doboz konzervet, de ha már ott vagy a hypermarketben, akkor vegyél egy új pulcsit is. Hisz alig kerül többe, mint a kis Morzsi vacsorája...
Persze alapvető emberi tulajdonság, hogy igényeljük a változást, szeretjük az újdonságot. Főleg, ha rajongunk a divatért, a szépért, akkor szeretnénk minél gyakrabban újat mutatni magunknak a tükörben. Vagy a környezetünknek. A fast fashion márkák pedig erre az ösztönünkre hatnak.
Amikor a MOME-s diplomamunkám írtam a témában, többször fellapoztam Kate Fletcher, a fenntartható divat bibliájának tartott Suistanable Fashion and textiles: design journeys c. könyvét. Ebben ír arról, hogy a fast fashion a nevével ellentétben korántsem a sebességről szól – hisz ezeknek a ruháknak az esetében is pont ugyanannyi idő alatt nő ki a gyapot, és pont ugyanannyi idő alatt szárad meg a festék. A fast fashion a kapzsiságról szól: minél többet eladni, minél több pénzt keresni az ember és a természet kizsákmányolásával.
A slow fashion próbálja mindezt ellensúlyozni. 1986-ban, egy bizonyos Carlo Petrini indította el Olaszországban a slow food mozgalmat, amely a gyorséttermek ellen demonstrált. A slow mozgalom mára már nem csak az olcsó és egészségtelen hamburger, hanem az olcsó és környezetszennyező fast fashion ruhadarabok ellen is kiáll.
A slow fashion kategóriába tartoznak a helyi tervezői darabok is. Ha pl. az egyik kedvenc magyar márkám üzletére gondolok a belvárosban, akkor rögtön beugrik a kép a varrónőkről a hátsó műhelyben. Na nem az eldugott, nyirkos, sötét hátsó műhelyben, hanem azon a helyen, ahol a tervező irodája is megtalálható, és amelyre minden vásárló rálát. És ahol világos van... Mindig nyugodt és bensőséges a hangulat, nem üvölt elviselhetetlen zene a hangszórókból, és kapok információt arról, hogy milyen anyagokból készülnek a ruhák, vagy hogyan mossam őket, hogy minél tovább „éljenek”.
Ebben a boltban előfordul, hogy a varrónő is kijön a próbafülkébe, leveszi a pontos méreteim, hogy a kifejezetten rám szabott ruha elkészülhessen. Amire igen, néha várni kell pár napot, de ettől csak még nagyobb értéke lesz annak a színes, csíkos szoknyának... És valóban, ezek a ruhák drágábbak, mint a fast fashion darabok, de cserébe évekig hordom őket, nem foszlik szét az anyaguk, nem szakadnak el a varrásnál, és sosem mennek ki a divatból, hisz nem az aktuális „heti” trend szerint készülnek. Évente ugyanis két kollekció jelenik meg, nem pedig ötvenkettő.
De ha már a pénzügyi rész szóba került, ebben a slow fashion üzletben pl. gyakran összefutok magával a tervezővel (Tomcsányi Dórival) is, akivel azt is meg lehet beszélni, hogy hol van a város legjobb second hand és vintage lelőhelye. Hisz az is egy jó és fenntartható választás.
A slow fashion pedig a választásokról szól, az információról, a kulturális és egyéni sokszínűségről. Támogatja a belső szükségleteinket: formálja a személyiségünket, segít, hogy kommunikáljunk a megjelenésünkkel, hogy minél kreatívabban fejezzük ki magunkat.
Persze nem hiszek a szélsőségekben és a démonizálásban sem. Attól nem lesz valaki rossz ember, hogy néha bever egy hamburgert a McDonald’s-ban, és attól sem, hogy átlépi a ZARA küszöbét. Az anyagi lehetőségek, az egyszerűség, a gyorsaság mind-mind ezekre a helyekre viszik a vásárlókat.
Én sem állítom, hogy nem teszem be a lábam egyetlen fast fashion boltba sem. Az óriás karikafülbevalóim például a H&M-ben vásárolom, egyszerűen azért, mert máshol nem találok ilyet. De egy prémium fast fashion üzletbe (COS) is bemegyek néha olyan alapdarabokért, amelyek a magyar tervezőknél, és a second hand boltokban is ritkaságnak számítanak. Pl. egy egyszerű, világítóan fehér polóért. Viszont már rég nem csábulok el egy színes, fodros ruha láttán, amikor elugrom mosószert venni. Mondjuk ezen az is segít, hogy a mosószert igyekszem olyan helyen beszerezni, ahol nem lógnak ruhák is a fogason. És ahol árulnak környezetkímélő változatot...
Egy biztos: minden egyes vásárlásunkkal szavazunk. És támogatunk valamit, ami jó esetben egy zöldebb és élhetőbb bolygó felé visz. Ahol több minőségi alapanyagból készült, kézműves – és részemről vegán - burgert lehet majd venni, na és ahol a divat is visszavesz a sebességből. Így aztán lesz idő elandalogni egy eldugott slow fashion márka üzletébe, vagy egy kincseket rejtő vintage boltba valahol a város határában...
források:
a saját szakdolgozatom: Korn Anita: Felelősségteljes divat - MOME Design – és Művészetmenedzsment MA (2017)
Egri Petra: H&M mint fast fashion? In: Korunk 12 (2013)
Kate Fletcher: Suistanable Fashion and Textiles – Design Journeys, London (2008)
http://www.theecologist.org/green_green_living/clothing/269245/slow_fashion.html