LILU: "VIGYÁZNI AKAROK FÉLIX UNOKÁIRA IS!" - exkluzív interjú
Frissítve: 2019. júl. 9.
Lilu legfőbb ruhadarabja mostanában egy kék hordozó, ami kétségtelenül nagyon jól áll neki. 2 hónapja született meg második kisfia, Félix, akinek az érkezését áldásként és csodaként élte meg az első pillanattól kezdve. Liluval pár éve már jól ismerjük egymást, végigutaztuk együtt a világot, és elképesztő érzelmi hullámokat éltünk meg a Keresem a családom c. RTL-es dokumentum-reality forgatása alatt. Szóval sokféle arcát ismerem. De egy biztos, soha nem láttam még ennyire boldognak.
Jól áll a neked a kisbaba...
A legszebb kiegészítőm. Dávid is folyamatosan rajtam volt, és most ő is. Napi 5-6 órát biztosan össze vagyunk kapaszkodva. Ebben pedig sokat segít ez a rugalmas kendő, úgynevezett nandu. Elkezdtem először ilyen nagyon trendi darabokat keresni, de aztán rájöttem, hogy ennél nincs jobb. Az egyik kedvenc bloggeremnél megláttam egy citromsárgát fekete pöttyökkel, amibe azonnal beleszerettem. Aztán kiderült, hogy csak Svédországban lehet kapni, és nem lehet rendelni Magyarországra, úgyhogy teljesen összeomlottam.
Akkor svédországi magyarok jelentkezzenek!
Igen, főleg, hogy kinéztem egy leopárdmintásat is. Ez a nagy vágyam! Mert én most nem szép ruhában utazom, hanem menő, dögös, rugalmas hordozókendőben. Nem gondoltam, hogy ez lesz majd a nagy álmom. De ez így van jól. Félix ebben szeret elaludni. És akkor szabad a két kezem, és tudok csinálni ezt-azt. Például enni, ami néha látszik szegénynek a fején is. De nyugi, nem eszem meleget, csak langyosat, nehogy megégessem.
Még jó, hogy nincs olyan sok haja egyelőre...
Mázli.
Sejtelmes babafotókat lehetett már látni az oldaladon, így a kék hordozókendőben szunyókáló Félixet is. De az arcát óvod a nyilvánosság elől. Ahogy Dávidot, úgy Félixet sem mutatod meg a jövőben sem?
Nem, mert ő a családom, és én nagyon szeretem a családomat. És hogyha valakit több tízezren követnek, és nagyon szereti a családját, akkor felelősen, féltőn gondol arra, hogy az Internet nem egy régi fénykép, amit el lehet rakni, hanem amit egyszer kiteszünk, az örökre ott marad. Én sem örülnék annak, ha egyik reggel arra kelnék, hogy a férjem kiposztolta 100 ezer embernek azt, ahogy kicsit nyitott szájjal alszom. Sőt, szerintem nagyon össze is vesznénk miatta. És csak azért, mert Félix még nem tud velem veszekedni, nem csinálok olyat, amivel később megbánthatom. Ha készítesz a barátnődről egy képet, akkor megkérdezed, hogy kiteheted-e. És az a barátnőd, nem pedig a gyereked. A gyerekedet nem kérdezed meg?
De nem nehéz néha azt az örömöt meg boldogságot magadban tartani, ami rád szakadt? Mert azért szerintem sokan ezt nem tudják visszatartani.
De, persze! Mert közben meg annyira büszke vagyok. A nagyfiam, Dávid, szép, mint Jim Morrison, és vicces, és tökéletes, és úristen, olyan mennyiségű, iszonyú jó tartalmat lehetne vele gyártani, amit egyébként gyártunk is magunknak. Mert persze állandóan fotózom, meg videózom őt. Vagy itt van Félix, aki annyira gyönyörű és kedves, és szeretném megmutatni, hogy nekem van egy ilyen fiam. De magamnál jobban szeretem ezeket a gyerekeket. És akkor itt jön a magamnál jobban szeretem, a lájkoknál jobban szeretem, a pénznél jobban szeretem. A gyerekem arcképét soha nem használnám reklámra. Aki ezt teszi, az a szememben minősített eset.
Ez azért egy elég erős vélemény, amire biztosan sokan felszisszennek majd. Vállalod?
Persze. és mindenkinek el is mondom. Nyilván jön a magyarázkodás, hogy ez jó lesz a gyereknek is, mert a bevétel egy részét majd a taníttatására fordítja, és a gyereket amúgy sem zavarja. De kérdezem én, mi zavarna egy 3 évest? Ha nem kötnéd be a kocsiban a gyereked szólna? Nem szólna. Nem tudjuk, mi lesz később, az Internet szerintem életveszélyes ilyen szempontból.
Dávid egyébként soha nem is kéri, hogy anya fotózz le, és rakj ki az Instára?
De, egyébként volt már ilyen, aztán az én okos, 10 éves nagyfiam hamar megértette, hogy 15 évesen ezt lehet, hogy másképp gondolja majd. Viszont az Internet nem felejt. Ha én eldöntöm, hogy megmutatom magam egy bizonyos helyzetben, fürdőruhában, vagy akárhogy, az utána rám száll vissza. Én követhetek el hibát, mert az az én levesem, amit megfőztem. De nem etetem meg mással. Az a gyerek, akit nem engedek el a sarokig sem egyedül, mert félek, hogy körül tud-e nézni, azt kirakom az Internetre?
Azt viszont az Insta oldaladról tudta meg a magyar sajtó is, hogy Félix megszületett.
Igen, az újságok most már azt veszik át, amit én kiírok. Így jobban tudom keretezni, hogy mit akarok magamról kommunikálni. Ez nagy szabadság. Ha ki akarom rakni, hogy megszületett a fiam, akkor tőlem tudja meg mindenki. És ez így is történt. Ha majd esetleg egyszer megmutatom Félixet, akkor azt a saját oldalamon, a saját fotómmal teszem meg. Amíg ilyen pici, addig lehet, hogy ez egyszer megtörténik majd, hisz a kisbabák azért eléggé hasonlítanak egymásra, abban nagy veszélyt nem látok...
Ő egyébként kire hasonlít?
Ő az apukájára. Egy az egyben, úgy ahogy van.
És mosolyog egész nap.
Felix egy nagyon kedves, boldog, békés, kiegyensúlyozott baba.
És az anyukáját milyen ruhában látja általában?
Ezt a szürke polót, ami most rajtam van, szerintem jobban ismeri, mint a hasamat belülről. Mert ez egy ilyen organikus pamut.
Na, most tök büszke vagyok rád!
Ugye? Nagyon könnyű, szellőzik, plusz V nyakú, ami a szoptatásnál elég nagy előny. Én most ilyeneket hordok itthon, nincs nagy divatozás. Ami fontos, hogy feketét nem tudok felvenni a picivel. Van valami fura érzésem, hogy ez a dark vonal nem passzol egy csecsemőhöz.
De akkor az tudatos, hogy ez egy organikus pamutpoló.
Persze, hisz hozzáér egész nap a picihez. Itt van egész nap rajtam, a vállamon büfiztetem, olyan, mintha egy kicsit az ő ruhája is lenne. Szóval most a 100 százalékos pamuton kívül minden más kizárva. És abból is inkább az organikus!
Foglalkoztat a fenntarthatóság a divatban?
A tudatosság szerintem korhoz köthető dolog. Nekem 20 évesen magyarázhatták volna, hogy ne vásároljak kétnaponta egy olcsó pulcsit. Ehhez kell egy megfelelő környezet, kommunikáció, na meg kell, hogy a közbeszédben is benne legyen. 20 évesen nehéz felelősséget érezni a bolygód iránt, amikor a saját tested iránt sem érzel. De ha van egy erős közgondolkodás, akkor ez 30-40 éves korunkra beépülhet a fejünkbe.
Amikor Dávid született, akkor még nem volt ilyen vészjelzés, hogy úristen, mi lesz a bolygóval. Akkor még nem beszéltünk róla ennyit. De ha minden nap látok egy olvadó gleccsert, ha minden nap hallok egy kihaló állatfajról, akkor ezt egyszerűen nem tudom kikerülni. És most, hogy ennyi üzenet jön át nap mint nap, plusz itt vagyok egy pici csecsemővel, előjön belőlem az érzés, hogy vigyázni akarok az unokáira is. Egyszerűen riasztó, hogy ők majd hol fognak élni. Szóval Félix miatt ezt a kérdést most napi ügyként kezelem.
A Liluland beauty oldaladon is egyre többet foglalkoztok ezzel a témával. Az pedig neked amúgy is szuperfontos, hogy mit teszel a bőrödre.
Igen, sok környezetvédelemmel kapcsolatos cikket teszünk ki. És persze az organikus kozmetikumokkal is foglalkozunk. És bár nekem nem vált be minden bio krém, de vannak olyanok, amik isteniek, és azokat használom is. Amióta Félix megszületett, kifejezetten csak illatmentes testápolóat veszek, és az arcomra is csak bio krémet kenek. Ezekhez nem baj, ha ő is hozzáér. Plusz a parfüm is kizárva, hisz neki csak az én illatom számít. Itt vagyunk, egymást szagoljuk, ő attól nyugszik meg, ha az én illatomat érzi, nem pedig egy isteni kókuszos testápolóét.
És most annyira megnyugodott, hogy mindjárt alszik is. Egyébként van olyan biokozmetikum, ami neked top-top?
Én Hauschkát használok, a rózsás cuccai nagyon jól működnek. Meg az illatmentes olajakra is esküszöm. Találtam nagyon olcsó ajurvédikus olajakat, amiket a hajamra és a bőrömre teszek. Plusz ott a Bio-Oil, amit terhesség alatt a hasamra kentem.
Nemrég kitettetek a Lilulanden egy cikket ’anyuka full sminkben vs. sminkeletlen anyuka’ témában. Te melyik vagy a szíved mélyén?
Én az anyuka vagyok melegítőben, meg organikus polóban, meg szoknyában. De nekem picit azért más a helyzetem, mert jövő héten is lesz egy díjátadó, amit én vezetek. Ott kifestenek, megcsinálják a hajam, és felveszek egy szép ruhát. Így az ilyen jellegű vágyaim ki vannak elégítve. Mert nem hazudok, vannak ilyen jellegű vágyaim. De alapvetően nem reagálom túl a hétköznapokban ezt a dolgot. Ha elmegyünk itthonról, akkor azért kifestem a szempillámat, meg rakok fel pirosítót, és egy organikus önbarnítót is magamra kenek. De ennyi.
Mindenesetre én bírom, amikor valaki tetőtől-talpig sminkben, extrán felöltözve megjelenik egy kisbabával, ha az önazonos, és attól érzi jól magát. De azt is értem, amikor valaki 3 napja ugyanazt a polót viseli, mert ez velem is megtörténik. Csak azért kimosom. Ez a téma ugyanaz, mint hogy kinek hány gyereke van, meg van-e gyereke, meg nincs gyereke. Jó lenne, ha több tolerancia meg empátia szorulna a nőkbe. Mindenkinek megvan a saját storyja, meg anyukasága.
Neked most milyen az "anyukaságod"?
Nekem most olyan, hogy minden nap elmormolom: maradjon így. Mert annyira hamar mennek a napok. Félixet most hoztuk haza a kórházból, és be volt még tekerve bébipólyába, és megmozdulni sem tudott. Most pedig már megfordul. Szóval nagyon át akarom élni vele a napokat. Egész nap együtt vagyunk. Ha van valami rendezvény, vagy munka, akkor tök jó, hogy kiszabadulok 2-3 órára, és elmegyek, de sietek is vissza hozzá. Dáviddal is 3 évig együtt voltam éjjel-nappal. Vele is ezt tervezem, nagyon bírom. És imádok szoptatni is. Akkor vagyunk egymáshoz olyan közel, mint amikor a hasamban volt. De ez az időszak hamar elmúlik, szóval vigyázni kell a pillanatokra.
Amióta beszélgetünk, rajtad van, ringatod, puszilgatod, és nem nagyon ülsz le. Ezért nézel ki ugyanúgy már most, mint a várandósságod előtt?
Igen, ez a mozgás is sokat segít, főleg, hogy ő egyre nehezebb, már 5 és fél kiló. De a terhesség alatt is nagyon figyeltem. Sokkal jobban ettem, mint egyébként szoktam.
Nem volt benzinkutas szendvics, mint a forgatásokon...
Ezeket igyekeztem elkerülni. Velem alaphelyzetben az a baj, hogy én nem tudok egy Túró Rudit enni, én hármat eszem. Meg egy fél zacskó gumicukrot. De amikor terhes lettem, akkor arra gondoltam, hogy ezt ő is megeszi. Így aztán nem vettem semmit, ami neonszínű, meg cukros, hiába imádom. Nem ittam üdítőt, meg nem ettem édesítőt. Tudatos voltam, és ez jót tett az alakomnak, meg a bőröm is szebb lett tőle. Most is figyelek, nem iszom állati tejet, hanem mandulatejet, amit egyébként nem szeretek annyira. Sokféle vitamint szedek, napi 5 liter vizet, meg teát megiszom, ami látszik a bőrömön. Jöhet a citromfű, a kamilla, meg a tejfakasztó tea.
Még nem férek bele a régi farmerembe, de bele fogok. És most amúgy sem ez a fontos. Leszek még 38-as, meg 36-os, ezek a napok viszont nem fognak visszajönni. Nem arra emlékszel, hogy 2019-ben hányas gatyát hordtál, hanem arra, hogy a kisbabád, hogy nézett ki, meg mit csinált. Félix mosolyog egyet, és mindent elfelejtek, minden kisimul.
Én annyira boldog vagyok, és boldog voltam a terhességtől is. Egész nap a hasamat nézegettem. Tiszta body positivity voltam, szerintem túl is toltam az Instán a pocakos képeket. Nagyon tetszettem magamnak nagy hassal (mondjuk az utolsó három hétben már nem), de nagyon bírtam, szűk ruhákat hordtam állandóan. Ez tök jó volt. Biztos azért, mert 43 évesen újra felfedeztem ezt az érzést, és már stressz nélkül éltem át.
Felix sem stresszel most sokat. Elaludt.
Gyönyörű ugye? A világ legédesebb gyereke.
Ha szeretnétek még fenntartható beauty tippeket, akkor látogassatok el a Lilulandre: www.liluland.hu