KORALL ÉS MÁS SZÍNEK
2019-ben a Pantone intézet az ’élő korallt’ választotta az év színének. A korall a szeretetet, az érdeklődést és a segítséget jelképezi. És persze rögtön asszociálhatunk róla a tengerek élővilágára, majd ezzel együtt a klímaváltozásra, amely a korallzátonyokat is veszélyezteti, és amelyeknek szüksége lenne segítségre. Az emberek környezettudatos segítségére.
Az egyik leghíresebb, a Nagy-korallzátony Ausztrália partjainál húzódik, és az utóbbi években többször is szereplője volt a híreknek. Idén februárban például a hatalmas esőzések következtében került veszélybe. Az áradások miatt szennyezett víz zúdult az óceánba, hulladékot és rovarirtó maradványokat sodorva a Nagy-korallzátony felé. A National Geographic cikkéből kiderül, hogy a szennyező anyagok magas koncentrációja miatt kevesebb fény jut a korallzátonyt körülölelő vízbe, ami befolyásolja a korallok és a tengeri fű növekedését. Ha mindez nem lenne elég, az elmúlt években korallfehéredés is sújtotta az ausztrál látványosságot. Ez a természeti csoda képes lenne regenerálódni, ha a klímaváltozás miatt nem kapna folyamatosan újabb és újabb pofonokat. A pusztító viharok és a melegedő vízhőmérséklet ugyanis megakadályozzák a gyógyulását. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő algák kilökődnek. Pedig ezek adják a színét.
Azt a színt, amit évek óta hordok a ruháimon. Nem csak 2019-ben. Hisz vajmi kevéssé érdekel, mi is az év színe. Sosem ez alapján választottam új darabot a gardróbomba. A korall elég feltűnő, és elég jól mutat nyáron a barna bőrömön. Mondjuk az igaz, hogy idén is beruháztam egy hasonló színű darabra, hisz a nyaralásunk előtt vásároltam egy új bikinit. Mentségemre szóljon, évek óta a fekete kétrészesem hordtam. Na, az új fürdőruhám Szardínia partjainál avattam fel.
Azokon a partokon, amelyeknél szebbet Európában még nem láttam. A világon is csak Afrikában éreztem azt a katarzist, amit a fehér homok, és a korallok okozta türkiz víz látványa okoz. Nem tudom megunni. Nos, Szardínia elképesztően sokszínű. Hisz a fehér homok mellett sziklás részeket is találunk, vadregényes, eldugott helyeket. Minden nap egy meglepetés a szigeten. Mondjuk nem mindig kellemes...
Maddalena egyik apró strandján, olvasás közben, a homokot simogatva átéltem azt, amit korábban csak a National Geographic egyik fotósorozatában láttam. Szeretem a homok textúráját. Megnyugtató, finom, puha. Itt viszont valami más is belekeveredett. Apró, színes, műanyagdarabok. Néhány perc kellett csak ahhoz, hogy a barátommal ketten együtt összegyűjtsük azt a kupac hulladékot, ami ezen a fotón látszik. Amit a tenger sodort a partra. Nem kagylókat és tengeri csigaházakat, hanem apró műanyagdarabokat.
A ’kompozíció’ színes, és akár szépnek is láthatjuk. Az elmúlt évek összes divatszíne felfedezhető benne. A türkiz, a mélykék, a citrom- és a narancssárga, a zöld, a púder, a fehér. Színek, amelyeket hosszú meetingek alatt választottak ki a marketingesek egy-egy márka arculatának. Amelyeket a Pantone-hoz jól értő szakemberek kevertek, aztán milliárdos forgalmat hozó gyárak öntöttek műanyagba. Aztán mi, fogyasztók leemeltük őket a polcról és pár perc alatt elfogyasztottuk belőlük az üdítőt vagy a bármit...
A sokszínűség szép. Ez a kép itt mégis a pusztítást szimbolizálja. Azt, amit mi, emberek okozunk. Az évezredek alatt le nem bomló műanyaggal. Az egyszer használatos tárgyakkal, eszközökkel, amelyeket nem tudunk feláldozni a kényelmünk oltárán.
A Földünk sokszínű, de nem mindegy, hogy mi hordozza benne a színeket. A természet keveri a legszebb árnyalatokat. Az élő korall Pantone-ját is. Jó lenne, ha ezt a következő generáció is láthatná.
"korall-info" forrás: https://ng.hu/fold/2019/02/16/ismet-veszelyben-a-nagy-korallzatony/