Keresés
  • korn.anita

MŰANYAG DETOX

A júliusi mérlegem következik: egy műanyagpalackos vizet sem vettem, és egy db műanyagzacskót sem kértem a pénztárnál. Szívószálból alumíniumot használtam, az ebédemet pedig sokszor használatos dobozban szállítottam. De azért van, amiben elbuktam...


Alumínium szívószál. Lelőhely: Khan

Kezdetnek jöjjön a „plasticfull” gyónásom szép sorban: egy elviteles vietnami ebéd műanyagdobozban, egy adag sushi műanyagdobozban, néhány szem házi füge műanyagdobozban, két műanyagfóliás vegán sajt, egy kókuszjoghurtos műanyagpohár, és egy ágynemű huzat műanyag csomagolásban az IKEA-ból. A szóismétlés pedig jelzi azt a felhalmozást, ami a bolygónkon jelen van. Műanyagból.

És bár egy ideje már odafigyelek arra, hogy minél kevesebb egyszer használatos műanyag kerüljön hozzám, azért a teljes zero waste nálam még csak álom. Viszont szeretnék közelíteni hozzá, így keresem azokat az opciókat és helyeket, ahol ez megvalósítható. És persze mindig megörülök, amikor jó példát találok. Úgyhogy most jöjjön a „plasticfree” boldogságom szép sorban...


Jó, a rúzsom nyoma megmarad rajta, de az rCup megy a NUBU szoknyám kis vitorlásaihoz.

Július második napján egy stílusos ajándékot kaptam: egy rCup kávéspoharat. Ez egy 100 százalékban újrahasznosított darab. Méghozzá egyszer használatos kávéspoharakból újrahasznosított. Hogy ez miért fontos? Minden évben 500 millió kávéspohár készül, majd landol a kukában. Évente fejenként, átlagosan 350-et dobunk ki.

Egy brit cég megelégelte ezt, összegyűjtött egy szemmel látható mennyiséget a kávéspohár hulladékból, és pofás, design darabokat készített belőlük. Többféle méretben és színkombinációban. Az rCup-om zárható, így a táskámba is be tudom dobni, és ami nem egy utolsó szempont, hogy a mosogatógép ajtaját is rácsukhatom. Szóval leggyakrabban ezt a darabot hurcoltam magammal ebben a hónapban, és persze így lesz ez a következőkben is. De kértem a sarki kávézóban mandulatejes lattét a pöttyös poharaimba is, amik évek óta a tartozékaim. Imádom ahogy festenek, viszont sem tisztíthatóság, sem záródás szempontjából nem száz százalékosak. Ráadásul műanyagból vannak. De szépek, a világ távoli pontjain vásároltam őket, emlékek fűznek hozzájuk, ezért elviselem a hibáikat is...


A pötty-mániám nem kérdéses. Kávéspohár: Kate Spade New York Ruha: Nanushka

A víz kérdése a legnagyobb forróságban tudom, hogy nem egyszerű. De ebben nem ismertem pardont. Aminek az lett az eredménye, hogy néha szó szerint szomjaztam. A víz utáni sóvárgásom pedig felfogtam a kilépésnek a komfortzónámból... A zero waste pedig erről is szól. De persze tisztában vagyok vele, hogy a hidratálás szuperfontos a bőröm és az egészségem miatt is, úgyhogy augusztusban igyekszem ráfókuszálni a „víz-töltőállomásokra”. Amiből egyébként láttam már itt-ott példákat, legközelebb az utcánkban, az egyik pici kávézóban.

Egyébként három kulacsom van, amiből kettőt ajándékba kaptam. Az egyiket sajnos szinte soha nem használom. Az üveget. Nehéz, bepárásodik, és félek, hogy eltörik. Tehát rá nem is fecsérelnék sorokat. A 24Bottles márkájú, csodaszép, kék színű darabomra viszont már igen. Ezt az egyik kedvenc bécsi hétvégémen vásároltam a MUMOK múzeum shopjában. Nem tudom megunni. És összetörni sem, amit többször is teszteltem. Egyszer az edzőterem öltözőjében zuhant a kőre 2 méterről, egy másik alkalommal pedig a biciklim kosarából pottyant az aszfaltra. Kisebb horzsolásokkal és horpadásokkal megúszta. A szimmetria úgysem divat... Viszont a víz ebben sajnos felmelegszik, és a fémes ízt is érzem néha.


24 Bottles, ami mindenhez passzol. Leginkább a víz színéhez.

A harmadik kulcsom ellenben nem csak szép, hanem okos is. Ez a levélmintás S’well ugyanis tartja a hőt, azaz a júliusi forróságban sem forrt fel benne a vizem. Van hozzá egy csodálatos, szobanövényes ruhám, amivel tökéletesen passzolnak, úgyhogy szeretek ebben a kombinációban az imádott filodendronom mellett ücsörögni. Önkormányzati üzemmód. És a filodendron sem kér sok vizet...

Tehát összességében nekem a S’well márka vált be, még ha picit súlyosnak is érzem a táskámban. Egy gyönyörű és okos plus-size kulacs, ami segít nemet mondani az egyszer használatos vizespalackokra.


A kedvenc filodendronom, a kedvenc virágcserepes Tomcsányi ruhám és a kedvenc kulacsom.

Ja, és hogy a vizet honnan szerzem? A szerkesztőségben visszaváltható vizesballonból, a kávézóban a csapból, otthon pedig egy szintén visszaváltható, 5 literes palackból. De épp tisztított víz-rendszer projektben vagyunk, szóval majd beszámolok az eredményekről...

Tekintve, hogy a kávé és a víz már kipipálva, jöjjön az étkezésem! Mivel 13 éves korom óta vega vagyok (pontosabban peszkateriánus, mert halat néha eszem), ezért gyakran megfordulok vega és vegán helyeken. A tapasztalat pedig az, hogy ezekben az éttermekben, büfékben, street food helyeken évek óta jobban figyelnek a környezettudatosságra is. Alap, hogy újrahasznosított szalvétába törölhetem a rúzsom mindenhol, de az újlipótvárosi Kuszkuszosnál vegware dobozban, fa evőeszközzel adják ki az ebédet, ahogy a Nagymező utcában a Hokedli főzelékbárban is (mindkettőt meleg szívvel ajánlom). A vegán udvarban Steiner Kristóf truck-jában az isteni shakshukát ehető, búzakorpa tányérban is felszolgálják. Mondjuk az izraeli lecsóval ellentétben a tányér nem túl finom, tehát nem gond, ha nem rágcsáljuk el, ellenben 30 nap alatt lebomlik.

De nem csak a fővárosban, vidéken is belefutottam jó példákba: a Művészetek Völgyében, Kapolcson is visszaváltható, többször használatos pohárban adtak mindent, és a lángoshoz is recycled szalvéta járt a kockás abroszon. Egerben, a Govinda vegán étteremben pedig kicsit szerzetesnek éreztem magam a fém tálcák, tányérok és poharak között, de kifejezetten tetszett. Az ebéd is. Szóval az esetek többségében megúsztam műanyag nélkül minden gyors ebédet és vacsorát.


Vegán és műanyagmentes boldogság.

A főzés bevallom, nálunk nem mindennapos szeánsz, és a tűzhely mellett általában nem is én, hanem a barátom őrizgeti a zöldséges bulgurt, de azért segítek néha kavarni rajta egyet... Mindenesetre, ha home made gasztronómiáról van szó, akkor igyekszünk a hozzávalókat a piacról beszerezni. Oda pedig a kedvenc vászonszatyraimat viszem. Egy farmer darabot, amit néha strandtáskának, néha városnéző szatyornak, néha meg bevásárlótáskának használok. És egy örök favoritot, amit még Kubában, az egyik forgatásom alatt vásároltam, ezért aztán egy csomó emlék fűz hozzá. A friss zöldségek, gyümölcsök meg a tojás ezekben jön haza velünk a Lehelről. Semmi szükség a műanyagzacskókra!


Ez a vászonszatyor egy tipikus "ruhastory darab". Történettel, Havannából.

Amiben tudom, hogy fejlődhetnék, az a teljes, csomagolásmentes vásárlás. Van a közelben egy bolt (Ligeti Bolt a Visegrádi utcában), ahol ez megoldható. Rá kellene vennem magam, hogy többször betérjek hozzájuk, és ne az egyszerűbb, ’mindent egy helyen’ módszert válasszam. És a kozmetikumok és tisztítószerek terén is keresnem kell a műanyagmentes megoldásokat. Szóval van még mit tanulni, de erre ugye ott van az év többi hónapja is, nem csak a július...


A kísérletezéseim, fejlődéseim vagy elbukásaim pedig megosztom majd itt, a blogon, remélem hasznos lesz másnak is! #plasticfreehappylife


0 megtekintés
  • https://www.youtube.com/channel/UCZP
  • Facebook Social Icon
  • Instagram

© 2023 by Design for Life.

Proudly created with Wix.com