MENTES JÚLIUS, MENTES ÉLET - a #plasticfreejuly margójára
Frissítve: 2019. júl. 9.
Cukormentes, gluténmentes, tejmentes, tartósítószermentes és most már műanyagmentes is. Legalábbis egyszer használatos műanyagoktól mentes. Július.
Kicsit olyan ez, mint a hétfőtől sportolok, elkezdem a szétválasztó diétát, léböjtkúrát tartok, nem eszem csokit meg fehér lisztet, most már aztán tuti, tuti, tuti.... A kezdeti lelkesedésből, meg elszántságból aztán maradnak a kampányszerű megvalósulások. Ha letelik az egy hét vagy egy hónap, akkor pedig jön a tábla csoki, meg a zacskó keksz, meg a ’ma inkább aperolozom futás helyett’. Nem mondom, hogy velem nem történt meg még soha egyik sem... nem mondom, hogy nem ittam zöldséglevet egy héten keresztül, hogy aztán már kaparjam a falat egy normális falatért... vagy nem kezdtem őrülten bikram jógázni, hogy a havi bérletem lejáratának napján már utáljak minden legördülő izzadságcseppet az orrom hegyén... vagy nem ettem egy hétig káposztalevest, hogy aztán egy gerezd almától visszahízzam a koplalástól elvesztett 3 kilót... A húszas éveim nagyjából így teltek - örökös küzdelemben a dolce vita és a zéró tolerancia között.
Aztán jött a 30 szál gyertya a tortán, és az azóta eltelt években valahogy kisimultak a dolgok. Persze azt sem mondom, hogy most nem eszem cukormentesen, meg fehérlisztmentesen, meg húsmentesen meg tejmentesen. Vagy nem járok el heti négyszer-ötször edzeni meg futni. Mert de. Csak ez utóbbiak már az életem részei, és nem a júliusom kipipálandó rublikái. Amibe beletartozik az is, hogy néha megiszom egy-két pohár proseccót a barátaimmal (aminek vészesen, brutálisan és ajjajjajjjaj, de magas a CH tartalma), vagy megtörténik, hogy eszem egy vékony szeletet a gimis barátnőm esküvői tortájából, meg néhány kanállal az anyukám isteni tejfölös tökfőzelékéből. Jó, mondjuk a futásból nem nagyon engedek, egy jól sikerült este után például kifejezetten méregtelenítő hatású egy laza 6 km is. De a lényeg, hogy szerintem az életmódváltás nem csak egy unalmas közhely, meg papolás. Egyedül annak van értelme.
A műanyagmentes júliusról valahol ugyanezt gondolom. Isteni, hogy van ilyen, hogy július elseje óta az influencerek egyik menő hashtegje lett a #plasticfreejuly, és egyre több vászontáskát látok a piacon, vagy a sarki boltban. Szuper, hogy azt kérdezi tőlem a barátnőm, hol vettem a kulacsom, és a 24 Bottles vagy a S'well márkájú-e a jobb. Szóval ez mind fantasztikus, csak légyszi, légyszi ne förmedjünk rá az anyukánkra, ha egy nejlonzacskóban adja oda nekünk a barackot, és ne nézzünk megsemmisítő pillantással arra, aki elvitelre kéri a kávéját, és nincs nála saját pohár. Mert egyszer-egyszer belefér. Ha egészséges életmódra váltunk, akkor is egyszer-egyszer belefér a nagyi cukros almáspitéje. Csak aztán jelezzük kedvesen, hogy vannak alternatívák, és mutassuk meg, hogy mik ezek.
És ami nyilván a legfontosabb lenne, hogy ne csak júliusban hurcoljuk magunkkal a vizünket, meg a vászonszatyrunkat, hanem majd Karácsonykor is.
Én speciel borzasztóan megnyugodtam, amikor a szintén fenntartható divattal foglalkozó @holyduckblog, azaz Mengyán Eszter azt írta az egyik posztjában, hogy július elsején már elbukta a műanyagmentes júliust, amikor ajándékba kapott egy papírpoharas, műanyagfedeles kávét az útitársától a vonaton. Halkan megjegyzem, én július elsején a Bosnyák téri vietnami kifőzdében buktam el ugyanezt. De azóta is igyekszem kompenzálni. Hogy mi mindennel, azt a Ruhastory Instáján és itt a blogon is megmutatom. Jön a szatyor- kávéspohár- és kulacsgyűjteményem, meg a tippek, hogyan tudtok minél több egyszer használatos műanyagtól megmenekülni. Nem csak júliusban... És tudnék ajánlani egy hashteget mindehhez: #plasticfreehappylife